Az 1956. október 23-i eseményekre emlékezve, 2006 októbere óta minden évben megtartjuk ünnepi gyalogos zarándoklatunkat. Az első alkalommal, az 50 éves évforduló tiszteletére, 50 km-es útvonalat terveztünk. 22-én délután kettőkor indultunk Szentendréről, és másnap reggel 9 órára érkeztünk meg Esztergomba.
A későbbiekben ezt az útvonalat módosítottuk egy rövidebb, 36 km-es túrára: este 8-kor indulunk Csobánkáról, Pilisszentkereszten és Pilisszentlelken át gyaloglunk a Bazilikáig, ahova reggel 7 körül érkezünk.
Évről-évre megtesszük ezt az utat, a zarándokló fiatalok száma pedig egyre növekszik. A kezdetekben résztvevő kétszáz fő helyett idén már négyszázan indultunk el.
Maga a zarándoklat egy igen meghitt, bensőséges élményt ad. A sötétben megtett kilométerek, a hűvös őszi idő, a több száz ember, aki mind egy irányba tart, különös méltóságot kölcsönöz az útnak. Pilisszentkereszten a falubeliek mindig megvendégelnek minket meleg teával és süteményekkel. Két-Bükkfa-nyeregnél, az út legmagasabb pontján, éjfél körül szoktak elbúcsúzni a kisebbek, akiket innen autókkal visznek haza. Az utolsó nagy megállóra a pilisszentlelki romoknál kerül sor. Itt a mi segítőink várnak minket forró teával és zsíroskenyérrel. Egy óra pihenés után indulunk tovább. Az utolsó útszakasz a hajnali órákban a legmegterhelőbb és egyben a leghosszabb is, a teljes út közel felét kell még megtennünk. Ám ez csak fokozza azt a katarzist, amit hajnalban érez az ember, amikor először meglátja az Esztergomi Bazilikát.
Az út végén egy ünnepi szentmisét tartunk az altemplomban, Mindszenty bíboros sírjánál. Utána mindenki elindul hazafelé, hogy az út fáradalmait minél előbb kialhassa.
Rendszeres résztvevői vagyunk a tíz napos, lengyelországi Varsó-Czestochowa-i zarándoklatnak, ahol évek óta egy anyaországi és székelyföldi fiatalokból álló vegyes csapattal veszünk részt. 50 fős csapatunk fele anyaországi és fele székely gyermekotthonos fiatal.
A napi harminc kilométeres gyaloglás, a negyven fok feletti hőmérséklet, a nomád körülmények komolyan próbára teszik fiataljaink kitartását. Ennek az egyéni lelki állapotra és a csapat összetartására is rendkívül pozitív hatása van.
A több mint háromszáz kilométeres gyaloglás végére igazi csapatszellem alakul ki, barátságok születnek, tovább erősítve az összetartozás érzését a fiatalokban.
Az év befejező programjaként valamennyi általunk támogatott térségbe ellátogatunk, hogy együtt tölthessük a gyerekekkel a szilvesztert. Önkénteseinkből szervezett csapatokkal indulunk útnak három határon túli helyszínre. Játékos programokat, kvízeket, vetélkedőket szervezünk nekik, hogy értelmesen, jó hangulatban, és biztonságos környezetben tölthessék a szilveszter estét.
Egyik csapatunk a Vajdaságba látogat, Csantavérre. Itt a helyi plébános Utcai Róbert atya (Puby atya) szervezéséhez csatlakozunk. A plébánia közösségi házában és kertjében látunk vendégül 50-60 általános iskolás gyereket. Mivel főleg az alsóbb évfolyamok képviseltetik magukat egy játékos vetélkedő keretében sorversennyel, fogócskával, énekléssel és tánctanulással töltjük az estét, amit egy hatalmas tűzijátékkal zárunk le. Másnap az Új Esztendőt köszöntő mise, és egy kiadós ebéd után indulunk haza.
Másik csapatunk Kárpátaljára megy, ahol a ráti Szent Mihály Gyermekotthont keresi fel. A társaságot kicsit megszűri az, hogy a magyar-ukrán határon való átkeléshez érvényes útlevélre van szükség. Ebben az otthonban közel 50 gyerkőc várja a látogatásunkat. December 31-én délutánra szoktunk érkezni hozzájuk, együtt köszöntjük az Új Évet, és ha időnk engedi, akkor csak január másodikán indulunk haza.
A harmadig társaság indul a leghosszabb útra, négy nap alatt közel 2000 kilométert tesznek meg. Ők ugyanis Székelyföldet veszik célba, és a Csíkszereda környéki gyermekotthonokat látogatják meg. Az előzőekhez hasonló bulit szervezünk a csíksomlyói közösségi házba, ahol összegyűlnek a közeli otthonokban lakó fiatalok. Január elsején és másodikán pedig meglátogatjuk azokat a házakat, ahonnan a gyerekek nem tudtak részt venni a szilveszter estén.
Lassan tíz éve szervezzük meg minden nyáron a Szövetség az életért tábort. Az eseménynek a Közép-európai Cserkészpark ad otthont Csobánkán. A július elején zajló táborban körülbelül 650 nehézsorsú gyermeket látunk vendégül a Kárpát-medence különböző pontjairól (Felvidék, Kárpátalja, Moldva, Erdély, Délvidék és az anyaország különböző vidékei). Róluk egy 180-200 fős, főleg egyetemistákból álló válogatott csapat gondoskodik.
Az önkéntesek a tábort megelőző félévben jelentkezhetnek, majd 8-10 fős csoportokba rendeződnek. Ezeknek a csoportoknak már májusra meg kell lenniük, ekkor ugyanis egy képzési napot tartunk minden leendő táboroztatónak szakemberekkel és különböző feladatokkal, programokkal. A nap során pedig nagy hangsúlyt kapnak a csoportok, hogy a tagjaik megismerjék egymást. Összesen 20 ilyen csapat alakul ki, a tábor során pedig mindegyikükhöz 20-30, 6 és 17 év közötti gyerek kerül. 6-12 éves korig számítanak a táborozók „kicsiknek”, a 13-17 évesek pedig „nagyoknak”. Így 10 „kicsi” és 10 „nagy” csoport alakul ki. A tábor 4 altáborral működik, 2 a nagyobb korosztálynak, 2 pedig a kisebbeknek, mindegyikbe 5-5 csoport kerül. Az altáborok élén egy-egy vezető áll, ők segítenek a főszervezőnek a koordinálásban, a programok levezénylésében, illetve általuk az információk is könnyebben áramlanak a táboron belül.
Az évek alatt kialakult, a visszajáró gyerekek által jól ismert programok - többek között élményfürdő, sétahajózás, számháború, akadályverseny, kirándulás, táncház, sportnap, tábortűz, esti koncertek - mellett, minden évben igyekszünk olyan újdonságokat is felmutatni nekik (például múzeumok, lovaspark, flashmob, csoportonként szelfi-program, tűzijáték stb.), amelyek a sokadszor visszatérőket is meglephetik.
A programok kigondolásánál és szervezésénél fontos szerepet játszik, hogy valamennyi táborozó korosztály (6-17 évesek) megtalálja a neki való szórakozást, valamint azt, hogy lehetőség nyíljon gyerekek és a táboroztató önkéntesek közti jó kapcsolat kialakítására, annak elmélyítésére.
Segítőink ébredéstől az elalvásig a gyerekekkel vannak, mindenben segítik őket az étkeztetéstől kezdve, motiváláson át, a személyes gondok megbeszéléséig.
Így tudunk minden egyes, a táborunkban részt vevő gyermekhez személyes szinten eljutni, lelki problémáikat, az élettel kapcsolatos kérdéseiket egyenként kezelni.
Karácsony közeledtével cipősdoboz akciót szervezünk támogatóink és a velünk kapcsolatban állók körében.
A dobozokba rejtett ajándékokat a karácsony előtti utolsó napokban juttatjuk el a gyerekekhez. A város különbözőpontjain gyűjtjük őket az Advent első heteiben, majd összegyűjtjük őket a telephelyünkön. A több helyről összegyűjtött csomagokat szortírozzuk. Mivel minden dobozra az ajándékozók feltüntették, hogy hány éves fiúnak vagy lánynak szánták, az előzetesen felmért igények szerint igyekszünk elosztani azokat a célállomások között.
A 2500 csomagot a Kárpát-medence közel húsz településére visszük el, több mint 2500 kilométert megtéve. Az ajándékok mellett igyekszünk minél több, a munkánkat segítő fiatalt is magunkkal vinni az útra. Sokan közülük itt tapasztalják meg, mit is jelent a mélyszegénység fogalma. Ennek az élménynek köszönhetően még többre tudják értékelni saját önkéntes munkájukat, és azt az időt, amit az év során ezekre a gyerekekre szántak.
Rendszeres szervezésünk a csíksomlyói pünkösdi misére való zarándoklat.
Ennek alkalmával 60-70 Budapest-környéki fiatallal csatlakozunk a zetelakai keresztaljához, és részt veszünk az 50 km-es Zetelaka-Csíksomlyó zarándokúton.
A megszokott menetrend szerint az ünnep előtti csütörtökön, délben indulunk el busszal és kísérőautókkal Piliscsabáról. A csapatot már a több, mint 12 órás út is elkezdi összekovácsolni. Sötétedésig a táj is kellőképpen lefoglalja az utazóközönség egy részét, különösen azokat, akik először utaznak Székelyföldre. A Király-hágó, Bánfihunyad, az Erdélyi-medence, a Tordai-hasadék még autóból is lenyűgöző látványt nyújtanak. Valamivel éjfél után érkezünk meg Zetelakára, ahol a helyi tornateremben igyekszik mindenki pihenni még egy keveset a másnapi út előtt.
Az ébresztő reggel 4-kor hangzik fel, ekkor kezd mindenki sietve szedelőzködni. Meddő kísérletet teszünk arra, hogy a Hargita óráról-órára változó időjárásának megfelelő menetfelszerelést állítsunk össze. A többi holmit felrakjuk a buszra, és sietünk a templomba, ahol a hajnali misével elkezdődik a zarándoklat. Körülbelül 150 székelyhez csatlakozik csapatunk. A falu apraja-nagyja a hajnali óra ellenére is vidáman búcsúztat minket, mi pedig nekivágunk az útnak. Keresztbe át kell kelnünk a Hargita vonulatain, völgyek, fennsíkok és hágók sorain. A táj leírhatatlanul gyönyörű. Egy nap leforgása alatt az ember mind a négy évszakot megtapasztalhatja. A falvakban egy-egy megállónál a helyiek frissítőkkel és elemózsiával várnak minket. Az út hosszú és sokszor viszontagságos, de a sok fáradságnak mindig megvan a jutalma. Csíkszeredára érve a Nagy Imre gimnázium tornaterme felér egy Grand Hotellel. A zuhany hideg vízzel is kellemes, a konzervekből fejedelmi vacsora készül, és a parkettára terített derékalj is puha ágynak tűnik.
Másnap kinyújtóztatjuk az elgémberedett izmokat, a túrabakancs helyett kényelmesebb lábbelit húzunk, és elindulunk a Somlyó-nyeregbe az ünnepi misére. A keresztalják egymást követve vonulnak a csíksomlyói úton, keresztül a félig épülő, félig már működő vásár forgatagán. Az ember csak sodródik a tömeggel, amíg a hegy lábához nem ér. Itt kicsit oszlik a tömeg, különböző ösvényeken igyekszik mindenki feljutni a nyeregbe. Ott a Hármashalom oltár előtt gyűlik össze újra a többszázezer fő. A szertartás gyönyörű, a prédikáció mindig felemelő, és a mise végén a himnuszok hatalmas katarzist hoznak.
A mise után szabad a program. A társaság tagjai szétszélednek a vásár nyüzsgő forgatagában. Ám a rengeteg élmény, és az előző napi megerőltetés hamar kimerít mindenkit.
Vasárnap reggel újra hosszabb útra kelünk, és megmásszuk a székelyek szent hegyét, a Madarasi-Hargitát. A csúcsot rengeteg szalagos kopjafa díszíti; köztük van a mienk is, amit 2007-ben állítottunk. Ekkor adtuk elő Csíkszeredán az István, a királyt első alkalommal, és ez a kopjafa volt az előadás egyik fő díszlete.
Ezt követően részt veszünk Zetelakán a keresztalja visszatérését ünneplő misén és agapén. Utána pedig mindenki csomagol, készül az éjszakai hazaútra. Pünkösdhétfő reggelén érkezünk vissza Piliscsabára. Fáradtan, de rengeteg élménnyel töltekezve széled szét a társaság, hogy otthon kipihenhesse magát, és megossza élményeit szeretteivel.
Legnagyobb téli szervezésünk az az egy hét, amit 100 erdélyi, vajdasági és csángó gyerek tölt velünk. Az érkező fiatalok a velünk kapcsolatban álló családoknál kapnak szállást Pesthidegkúton, Solymáron és Piliscsaba környékén. Családonként 2-3 gyermeket szoktak befogadni, akik egy hétig a család tagjának érezhetik magukat, a nappalokat, amikor a család tagjai dolgoznak, pedig velünk töltik. Reggel két helyen gyülekezünk, Piliscsabán és Hidegkúton, ahova a vendéglátó szülők hozzák el őket, és innen indulunk az adott nap első programjára, amin már az egész csapat közösen vesz részt. A hét programját igyekszünk minél színesebben összeállítani, hogy az egy hét alatt annyi élményt adhassunk, amennyit csak lehet. Múzeum, fedett élményfürdő, akadályverseny, mozi, bobozás, cirkusz és sok egyéb program várja ilyenkor a gyerekeket. Ők pedig, mindezekért cserébe, egy rövid, de színvonalas adventi műsorral készülnek, amiben megmutatják saját értékeiket és a különböző tájegységek jellemző, színes szokásait.
Az első tavaszi programja az egyesületnek az úgynevezett Csángó Túra, melyet a Magyarfalu Alapítvánnyal társzervezőként bonyolítanak le évről-évre. A több éves rendezvény során teherautóval, mikrobuszokkal és személygépkocsikkal önkéntesek segítségével adományokat szállítunk Berettyóújfaluba, az Igazgyöngy Alapítvány székhelyére, gyergyószentmiklósi és csíki gyermekotthonokba, illetve a csángóföldi Magyarfaluba. Célzott segítségre törekszünk, vagyis, hogy olyan adományokat gyűjtsünk be, és osszunk szét, melyekre valós szükség van. Ebből a megfontolásból előre egyeztetünk az út állomásaival, és összeállítunk egy kívánságlistát, mely a Csángó Túra honlapján érhető el (csangotura.hu). Igen sok kérés érkezik, a játékoktól kezdve a háztartási eszközökön át a tartós élelmiszerig. Évente mintegy húsztonnányi felajánlás gyűlik össze, melyet három nap alatt hordunk szét a tervezett útvonalon.
Nyarunk nagy állomása az augusztus végén megrendezett István, a király rockopera előadása és az ahhoz tartozó felkészülési tábor.
Itt több mint kétszáz fős tánckarral és húsz szólistával dolgozunk együtt, valamennyien Kárpát-medencei árva és nehézsorsú gyermekek és fiatalok.
Az egy hetes felkészülés komoly munkával telik. Napi 7-10 óra közös próba, a szünetekben megbeszélések, külön kiscsoportos próbák.
Az előadás igazi profikhoz méltó körülmények közt zajlik. A szólisták jelmezei és eszközei mind jó minőségű, aprólékosan kidolgozott, az előadáshoz illő kellékek voltak.
Az első előadást 2014-ben Budapesten, a Petőfi Csarnokban rendeztük meg, és körülbelül háromezer nézőt szórakoztattunk. A második fellépésünk 2015 augusztusában volt a délvidéki Csantavéren, itt már mintegy hatezres közönség előtt szerepelhettek a gyerekek.
A felkészülés, az előadás és az utána következő jutalomprogramok legnagyobb tanulsága a gyerekek számára, hogy „egységben az erő”. A több mint kétszáz szereplő négy ország többtucat településéről érkezett. Különböző korúak, eltérő körülmények közül jöttek, eltérő problémákkal.
Legtöbbjük mindennapjaiban az elszigetelődést és a tehetetlenséget tapasztalja meg. Ezalatt az egy hét alatt azonban mindannyian egy közös munkában vesznek részt, egy közös cél érdekében bátorítva, segítve egymást.